János Pilinszky – Combien ambigus

Que de sentiments ambigus dans nos vies,
que d’attractions disparates,
pourtant nous tombons comme la pierre
tout droit, uniformément.

Dans le filet de combien de hontes
et de gloires imaginées nous barbotons,
pourtant nous devrions étaler au soleil
tout ce qui est à cacher.

Combien
tard nous comprenons que la
pénombre des yeux peut être plus précise
que la lumière d’une lampe, et combien
tard nous apercevons le perpétuel
agenouillement du monde.

*

Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdre roskadását.

*

How Ambivalent

How ambivalent feelings we live amidst,
how many kinds of different attractions,
yet we fall like heavy stone
straightly and definitely.

So many kinds of shame and fancied glory
make up the net we flounder in, though
we should hang out everything
to be concealed in the sun.

How
late do we understand that the
dimness of eyes can be more precise
than lamplight, and how
late can we realize the world’s
ceaseless sinking to knees.

***

János Pilinszky (1931-1981) – Même dans l’obscurité (Orphée/La Différence, 1991) – Traduit du hongrois par Lorand Gaspar et Sarah Clair – Translated by N. Ullrich Katalin.